-Káááááároj. Mikor áll már el az a vizes izé kint?
-Hallgass! - torkolta le Kakimanó Károj.Lemúrok. Semmi sem jó nekik..
Szegény kislány vállát elborították a barna krémek,
jöttek is rá tucatjával a bölöncevő méhek.
S mert minden finomságot befaltak a kakimanó prémek,
Jobbnak látták ha még idejében lépnek.
Így telik hát a kifutóban mostanában a péntek,
Hétfőig senkit nem riogatnák már a szőrös kis rémek.
Összepotyogtattad a húgom ünneplő ruháját,
gonosz félmajom! -bökött az apró látogató
vádlóan Pierre felé.
Pierrenek ezalatt bölöncözhetnéke támadt,
felszökellt gyorsan a fára, mielőtt a végtermék
a levelekre szárad!
Máris megettél mindent?
háborodott fel a végre sorra kerülő Tihamér..
S ahogy gyülekeztek a prémek,
egyre fogyott a sok étek,
persze nagyot csudálkoztak a népek;
ily falánkok e prémek?!
NOMNOMNOM!
a lázas csámcsogás még Tunya Tihamér
szeméből is elűzte az édes délutáni álmot.
Nyikk! Csak azt a harit még!
nyekeregte Pierre.
Így hát odalemúrkodott az apró látogatókhoz,
és lejmolni kezdett!
Peczkesen Pogyogtató Pierre nagyon megéhezett.
