Teljes a sötétség a téli kifutóban, mindenki
hortyog már lámpaoltás után. Ám valaki kilopakodott
a folyosóra, és titkon belemúrkodott a gondozók óvatlanul
nyitva felejtett szobájába.
Kakimanó Károj felszökellt a számítógép elé, felpöndörítette
farkát, majd apró mancsaival pötyögni kezdett.
Napok óta szerette volna kigógelozni, vajon merre is lehetnek
a csatorna szigetek. Hiszen ha sok a csatorna, biztosan mindenhol
büdös van, így senkisenem orrolna meg rá, ha csak úgy az út
közepére potyogtatna, ugyebár. -nyekeregte halkan maga elé.
Keresett-kutatott, levelet fogalmazott Sir Fitymók Axolotlnak,
a szigetek tiszteletbeli kormányzójának. Ám egy ponton teljesen
elakadt; megigazította kackiás fülprémjét, kicsit szabódott.
Hogyan is írja alá levelét, miképpen firkantsa oda szépséges nevét
a végére? Elvégre azt mégsem írhatja le, hogy Charles Shittyleprechaun?!
Így hát kedvenc Károjunk leforrázva somfordált vissza vackába,
dolga végezetlenül.
